Babits Mihály: Vérivó leányok

A sápadt, vérivó leányok
keringenek szívem körül;
zsineget fonnak zabolának -
hajrá! a Sátán úgy örül!

Zsineget fonnak zabolának
vacogó fogaim közé -
a legderekabb fiú lesz ma
az ördögé! az ördögé!

És megnyergelnek, megnyargalnak -
milyen gyönyörűség nekem! -
Puha combjuk hideg nyomását
borzongó háttal élvezem.

Borzong a hátam, ing a véknyam,
hol mélyebb ágyékuk tűzzel:
jaj mért vagyok velük magamra?
mért hagytál engem, szent Szűz, el?

Egednek kék legét ha színám
s emléked lelkesítene még,
keresztet kennék szemeimre,
s buzgón kiáltanám: Elég!

Elég ti létlen boszorkányok!
vad semmi! vámpír-elmerajz!
Lelkem tinektek zárva; nálam
a titkos kulcs; az égi pajzs.

Mária, elefántcsontbástya,
  szívet erősítő kehely,
Mária, győzhetetlen zászló,
mért hagytál, szent Szűz, engem el