Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat.
- Feldmár András -
Manapság egyre többször érzem így..:) Régi ismerősökkel való találkozás vagy akár egy szimpla esésből, vagy csak egy szóból is egy teljesen új dolog jön létre (és szerencsére manapság elég jó dolgok *lekopogom* :D), aminek köze van, ezekhez a jelentéktelennek tűnő dolgokhoz... és ez olyan fura :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése