Sötét van és vihar.
Nagy vihar, nagy szél, villám és mennydörgés,
Eső és félelem telíti el az egész országot!
De egy ember volt aki nem félt
Az kint volt a viharban és az utcákat járta
Ő csak ilyenkor jött ki sötét zugából
Sötét köpönyegében, félelem nélkül járta az utcákat
De vajon ki lehet ő?
Ember? Démon? Vagy mi féle különös lény?
Ki oly bátor hogy míg mások, a házukban bújva
Ő veszélytelenül járja az utcákat.
Egyedül, magányosan, csak a vihar kíséri útján.
Hisz neki egy barátja sincs ki kísérhetné útján.
Mert ő mindig egyedül van
És bárki aki közel kerül hozzá azt eltaszítja
De miért? Ez nekünk érthetetlen..
De ő még is így a boldog.
De ha jobban átgondolom, megértem..
Hisz az emberek csak bántják egymást,
De a természet nem bánt csak ha oka van rá-
De az emberek ok, ok nélkül bántják ölik, egymást!
És most rajtatok áll hogy válasszatok, melyik életet éljétek!
A társas életet sok boldogsággal de még több fájdalommal?
Vagy a magányosat, nyugodtat és mégis boldogat?
Nah ez az első irományom szóval ezt én írtam.:D remélem elnyeri a teccéseteket:D már jó pár embernek teccet szóval remélem h nektek is teccik:D jah és írjátok meg komiba h mi a véleményetek róla pls.;D Am ha ismertek akk már láthattátok ezt az irományt a fcbon is:D meg még 1 blogon :
http://gyurma.blog.neon.hu és ez úton is köszönöm szépen h kiraktad:D♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése