Rákos Sándor - Őrangyal

Angyal szárnyatlan glóriátlan
őrizetre méltónak vélnél?
nesz nélkül suhansz a szobában
és vigyázol ágyam fejénél

Látod meggyötört öreg arcom
fölém hajolva hosszan nézel
s míg nehéz álmot szőve alszom
  megsimogatsz delejes kézzel

Angyal ne hagyj el kertünk alján
fagy sziszeg és farkasok járnak
riaszd a gonoszt rárivallván
amíg virrasztod éjszakámat